Ha baj van, akkor felfordul a világ.
Minden másképp működik, mint eddig. A normális napi ügymenetünk hamar ellehetetlenül. Minél nagyobb a nyilvánosság figyelme az ügyünkön, annál kevésbé tudunk mással foglalkozni.
Ekkor minden tettünknek, szavunknak vagy épp hallgatásunknak komoly következménye lehet.
A tét a reputációnk és a jövőbeni lehetőségeink.
Ha abban reménykedünk, hogy majd elül a vihar, és semmit sem teszünk, azt tudnunk kell, hogy épp lemondtunk annak a lehetőségéről, hogy alakíthassuk az eseményeket.
Abban biztosak lehetünk, hogy az események maguktól biztosan nem úgy alakulnak, ahogy az számunkra kedvező lenne.
Ezért mielőbb el kell döntenünk:
1. Mikor lépünk be a kommunikációba?
2. Ki nyilatkozik?
3. Mit nyilatkozik?
4. Milyen eszközt használunk?
5. Na és hogyan végezzük el a nyilvánosságban azt az operációt, amely alapján a közvéleményt is megnyerhetjük magunknak.
A krízis esetén vannak vissza nem térő pillanatok. Ezeket meg kell ragadnunk, mert a lehetőségünk a fordításra vagy épp a hatékony kezelésre az idő múlásával elvész, a veszteségeink drasztikusan nőhetnek.
A viharba került hajónak erős kezű kapitányra van szüksége.
Olyan kapitányra, aki ismeri a vihar természetét, biztos kézzel vezeti át a hajónkat a felkorbácsolt vizeken.
Nincs idő késlekedni.
Ahogy ezt Jao Shan csan mester bölcsen megfogalmazta:
"A sárkány a tenger fenekéről egyből felkapja az igazgyöngyöt, a körülötte úszkáló halakkal, rákokkal mit sem törődik."
